,
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
hogy szerzQdsrQl trgyaljanak! trflt Loni. Ugye, a bartnQm mondta magnak, hogy szeretnm hatrozott idQre elQre lektni? Igen, mltósgos asszony bólintott Rosemarie. s beleegyezik ebbe? Nagyon szvesen. Ennek rlk. Akkor mris megllapodhatunk, legalbb kt vre. Magnak megfelel? , Hogyne, mltósgos asszony. llj! A szveghez zradkot kell csatolni, miszerint Salten kisasszony mentesl szerzQdses ktelezettsgei alól, amennyiben ezen idQ alatt frjhez megy vetette kzbe nevetve Schwarzburgn. Vrható ilyen fejlemny? nzett fel meghkkenve Ellen. Schwarzburg mltósgos asszony csak trfl rzta a fejt elragadó mosollyal Rosemarie. Lemondok errQl a zradkról, s szvesen elktelezem magam, ameddig óhajtjk. Jó, akkor mondjunk inkbb mindjrt hrom vet! Nem szeretnk tl hamar vltani, trsalkodónQ nlkl pedig szrnyen egyedl rzem magam, mert a frjem naphosszat a laboratóriumban idQzik! Krlek, Loni, hozass tollat s paprt! Szeretnm mris megfogalmazni a szerzQdst. gy is trtnt. Ellen hamar megszerkesztette az rst: Ezennel ktelezem magam, hogy hrom esztendQn t trsalkodónQi minQsgben Ellen Rittner asszony hzban maradok, s ezen idQ alatt llsomat fel nem mondom. Gotha, 1919. mjus 1. Nos, Salten kisasszony tolta Rosemarie el a dokumentumot , csak al kell rnia. Mjus elsejvel kelteztem, jóllehet taln pr nappal elQbb munkba lp. A magam rszrQl remlem, hogy mr velem is utazik. Ahogy a mltósgos asszony óhajtja hajtotta meg magt a leny, s elolvass nlkl a szerzQds al kanyartotta a nevt. Rosenberg grófnQ ilyen esetben bizonyra megjegyezte volna: Maga rmesen elQvigyzatlan fiam. Az ember semmit sem r al gy, hogy elQbb alaposan t ne olvasn. m ezttal senki sem figyelmeztette Rosemarie-t, Q pedig nem is sejtette, hogy j rnQjt Ellen Rittnernek hvjk. Rendben, teht mhoz nyolc napra lljon tra kszen, Salten kisasszony! Akkor utazunk. Gondolom, addig el tudja intzni az gyeit? Hogyne, mltósgos asszony. Mr mindent elrendeztem, csak a holmimat kell sszecsomagolnom. Kszljn el mr az elQzQ este, Rosemarie kisasszony! Magrt kldm az autót Alteichenbe, s itt jszakzik, mert a vonat, amellyel a bartnQm utazik, korn reggel indul vetette kzbe krltekintQen Schwarzburgn. A leny erre is rbólintott. Ellen ezutn rtrt a fizets krdsre, s Rosemarie elpirult rmben, amikor j gazdja csaknem a ngyszerest ajnlotta annak, amit a grófnQtQl kapott. A kt dma mg egy órcskt tartóztatta a lenyt, amg a hz ura meg nem rkezett. Akkor elbcszkodtak. Rosemarie-t elbqvlte j munkaadója, s nem gyQztt hllkodni Schwarzburgnnak a kzvettsrt. des istenem, ez igazn a legkevesebb, amit megtehettem hrtotta el nevetve Loni. Alaposan rszolglt, hogy egy kicsit jobbra forduljon a sora, s felllegezhessen. Majd t vig senyvedett abban a kastlyban, csupa undok vnember kztt, mint valami eltkozott tndrleny. Ha az n Ellen bartnQm nem herceg is, aki megvltja szenvedseitQl, de egy kedves kis hercegnQ, aki felveszi udvartartsba, ahol biztosan nagyon jól fogja rezni magt. Ki tudja, taln eljn mg a herceg is! Ezzel arcon csókolta a lenyt, s mg egyszer mosolyogva biccentett. Rosemarie ezek utn megknnyebblten autózott vissza Alteichenbe. tkzben eszmlt r, hogy mg az rnQje nevt sem jegyezte meg. Csak arra emlkezett, hogy szletett Reinsberg brókisasszony, de jelenleg semmilyen cmet nem visel. A beszlgets folyamn mg azt is hallotta, hogy egy Majna-parti villban lakik, ez pedig nem messze tallható a gyrtól, amely az ura tulajdona. Mindegy, vgl is nem a nv a fontos. Miutn visszart a kastlyba, megrta a rg tervezett levelet Dreyhaupt konzulnak s von Schlieben rnak. MindkettQjknek elmagyarzta, mirt utalta t a pnzt. De szvesen kldtt volna hasonlót Magnus Rittnernek is! Mgsem tudta megtenni. A kvetkezQ napokban becsomagolta a holmijt, s elrendezte mg htralvQ dolgait. Mg egyszer bejrta az Alteichen-kastly csodlatos krnykt, bcst vett nhny kedves zugtól, vgl elksznt az egsz hznptQl, akik sok szerencst kvntak neki. Rosemarie vonatra szllt Ellennel, s tnak indult j llomshelye fel. Schwarzburgn kedvesen integetett utnuk. A kt hlgy elhelyezkedett egy elsQ osztly flkben, melyen tbb msik utassal kellett osztozniuk. A szerelvny zsfolsig megtelt. Az t sorn Ellen asszony komornja tbbszr is tjtt a msodosztlyról, hogy megkrdezze, parancsol-e valamit az rnQje, de minden alkalommal bartsgosan visszaengedtk. Ellen lnk trsalgsba merlt Rosemarie-val. BQven talltak tmt, brndozva beszltek a boldog bkeidQkrQl, amikor az ember akadlytalanul utazhatott, nem kellett tlevl, mint manapsg. A valamikori Reinsberg brókisasszony is sokat jrta a vilgot azóta elhalt nagynnjvel, s sok helyet ismert, ahol Rosemarie is megfordult desanyjval. Gyorsan teltek az órk. Amikor a vonat befutott tjuk vgllomsra, a leny mg mindig nem tudta, hogy hvjk rnQjt. Zavarban volt figyelmetlensge miatt, ezrt nem mert rkrdezni. Remlte, hogy hamarosan gyis megtudja. Amint a szerelvny megllt, elQszr a komorna szllt le, hogy odahvja a vgny mellett vrakozó inast. Az oda is sietett, hogy tvegye a knnyq kzipoggyszt, amelyet Rosemarie az ablakon t lenyjtott neki. Ezzel foglalatoskodva, a leny egyelQre nem lthatta, hogy rnQjt ekzben kt frfi fogadja. Csak akkor vette szre Ellent az urakkal, miutn maga is a peronra lpett. Hirtelen megdermedt. Holtspadtan, tgra meredt szemmel bmulta a Rittner fivreket. Mialatt próblt maghoz trni zavarodottsgból, Magnus oldalra fordtotta a fejt, s Q is megpillantotta Rosemarie-t. Egy msodpercre elhqlve nztek egymsra, mindketten lttk a msik rteden megrettenst. Rosemarie vratlan ltvnyra a frfi arcból is lefutott a vr, de mg nem sejtette, hogy a leny Ellen trsalkodónQje. Szerencsre az asszonyt lekttte frje dvzlse. gy nem tqnhetett fel neki sem Rosemarie zavart arckifejezse, sem a sógor. Magnus figyelmt azonban nem kerlte el Rosemarie sztns, meneklsszerq moz4ulata, mintha vissza akarna ugrani a vasti kocsira. Hatrtalan rmletben bizonyra meg is tette volna, ha a szerelvny jra mozgsba nem lendl. Karja tehetetlenl lehanyatlott, s ktsgbeesetten igyekezett nfegyelmet erQltetni magra. Szeretnm vgre bemutatni a trsalkodónQmet szólalt meg ekkor Ellen, s tekintetvel a lenyt kereste. Magnusnak leesett az lla, amikor az asszony Rosemarie-hoz lpett. Csak most fogta fel a helyzetet. Megragadta az ccse karjt. Vigyzz, Fred, tartsd magad! sgta neki. A kvetkezQ pillanatban Ellen a testvrpr el vonta a lenyt. Drgm, kedves sógor, me, von Salten kisasszony, az j trsalkodónQm! mutatta be gyantlanul. Fred megtkzve fordult Rosemarie fel, knlódva próblta megQrizni hidegvrt. Naht, Ellen, micsoda meglepets! ragadta kezbe az esemnyek irnytst órisi erQfesztssel Magnus. Salten kisasszony nem [ Pobierz całość w formacie PDF ] |
Odnośniki
|